Ungvári Tamás olvasói levelet tett közzé az ÉS-ben, ún erkölcsi felháborodást. Erkölcsi felháborodásnak azt a jelenséget nevezzük, amikor a magyar értelmiségi úgy dönt, nem óhajt gondolkozni és mérlegelni, haggyák őtet békén azzal, hogy kérdéseket tesznek fel, pláne jól felépített világképével kapcsolatban, amit olyan okosan kitalált rég, hogy végre ne kelljen már állandóan gondolkodnia. Ha mégis megzavarják némelyek néhol buta kérdéseikkel, akkor jön az erkölcsi felháborodás. Hogy kérdezgetni "hullagyalázás", hogy akik nem azt gondolják, amit én, azok a "walesi bárdolatlanok", mert azt mondani sem kell, hogy a magyar értelmiségi kultúrált és szellemes, lám, milyen jó vicceket tud. Hogy mi a "walesi" a zsidó nemzetiségi kezdeményezés elindítóiban, nem tudjuk meg a szellemes, jellemes és pallérozott Ungváritól, de hát már az, hogy ő ilyen vicces, már az is tiszteletreméltó. Idézzünk Ungvárit kissé, hogy lássuk, milyenek azok, akik nem olyan bunkók, mint zsidó nemzetiségiék.
"Nem nyugszik a két vállalkozó, mellékfoglalkozásban aláírásgyűjtő. Vállalkozásuk természete ismert: etnobizniszben utaznak. Szép felütés, nem? Aki aláírást gyűjt, az "nem nyugszik", ugrál, nem fér a bőrébe. Biztos nem elégedett a szocialista fejlődés szép eredményeivel, munkakerülő, bajkeverő. Aláírást gyűjt. Kavar, gyanús. Nem velünk van, ellenünk. Istenem, Kádár János, látnád ha élnél, hogy néped nem felejtett el soha. Etnobiznisz. Kizárólag önös anyagi célt lehet feltételezni a megmozdulás mögött, meggyőződést nem. Legalább téves meggyőződést. Nem, ezek egyszerűen rablók. Ez annyira bárdolatlan érv, mintha azt írnám, Ungvári a hitközség beépített embere, Zoltai Gusztáv lefizette, unokatestvére, ultipartnere Ungvárinak, ezért mond ilyeneket. Vagy Deák Gábor megverte gombfociban és nem tud megbocsátani. Ez nem érv, pallérozott, finom úr, hanem közönséges inszinuáció. Ön ezt - az etnobizniszt - rosszindulatúa feltételezi. A gondolkdni nem szerető magyar értelmiségi először szereti elmondani, hogy ellenfeleit nem tekinti vitapartnernek, méltatlanok hozzá, ezért aztán nem is tart be semmilyen érvelési és udvariassági normát velük szemben, így egyszerre lehet bunkó és mélyen felháborodott. Folytatás: kisebbségi sorsot szánnak a magyar zsidóság azon részének, amelyiknek szerintük nincs képviselete". Hogy is? Eddig az volt, hogy aláírásokat gyűjtenek, nem? Akkor most mégiscsak megkérdezésük nélkül akarják őket kisebbségnek nyilvánítani, "kisebbségi sorsot szánnak" nekik? Nem azok "szánnak" saját maguknak kisebbségi sorsot, akik aláírják az ívet szabad akaratukból kifolyólag? Olybá tűnik, mintha egy sötét összesküvés kisebbségi sorsot szánna a védtelen magyar zsidók azon részének, akiket nem véd meg a Mazsihisz. Bár Ungvári Tamás előző mondatából is kiderül, hogy erről szó sincs, az lesz kisebbségi, aki azt akarja, hogy a zsidó kisebbségi intézmények képviseljék majdan az érdekeit, csúsztatni egyszerűbb, mint gondolkozni. Kedvenc magyar írom, Spiró György azt durvulta a Szombatban, hogy a kisebbségi kezdeményezés valamilyen módon előkészíti e század numerus claususát. Azzal az apró különbséggel, hogy a kisebbésgi státusz megszerzése jogkibővítés, a numerus clausus pedig jogfosztás, azzal a különbséggel, hogy a numerus clausu nem önkéntes döntés, hanem kényszer volt, valóban, tiszta numerus clausus. Drága Mester, (amúgy én tényleg rajongok Spiróért, ha nem is pont az ilyen dumáiért) ennyire azért nem indokolt betojni. No apocalypse, not now. Ne ugráljunk mert csak baj lesz belőle. Nem kell mindig szerepelni nekünk, mit kell provokálni az antiszemitákat, ld előző bejegyzés-nagyjából ezt jelenti Spiró érvelése.
"Az elmúlt másfél évtized gyakorta végzetesen félremagyarázta a demokrácia természetét". bizony, még az aláírásgyűjtést vagy a szabad identitásválasztást sem tartotta elképzelhetetlennek. Durva, mi?
" a magyarral összefonódott zsidó történelemben a bevándorolt és honos zsidóság egyszer már választott és temérdek önvallomásában (Ignotus, Füst Milán, Szép Ernő, Fejtő Ferenc, Nádas Péter hangján) lemondott a nemzeti karakter hangsúlyozásáról és kiküzdötte a történelmi vallásnak kijáró recepciót)."
Nos, tekintsünk el attól, hogy a recepciós törvény elfogadásának idején Szép Ernő 11, Füst Milán 7 éves volt, Fejtő másfél évtizddel utána született, Nádas pedig sok-sok évtizddel, így nem is lehettek e harc részesei, Isten ne vegye bűnökül, maradjunk annál, hogy kik azok "a" magyar zsidók, akik már választottak. Hát ez nem egy rendkívül rétegzett közösség, hanem egy homogén massza, akiket kötelez Nádas Péter választása?Szép Ernő választott a szabolcsi chaszidok, Ignotus a cionisták helyett is? Miért ér többet NP választása Róth Sarolta vagy Klein Róza varróleányok választásánál? a nagy ember dönt, a többi pedig ne ugasson bele saját önazonosságába? nem lehet, hogy Ungvári az, aki "gyakorta végzetesen félremagyaráztaa demokrácia természetét"? Persze, lehet, hogy érti ő, csak nem szereti. Az Ignotus megmondta, punktum. Dixi. Az ő választásuk nemcsak kortársaikat, hanem engem is köteleznek, túl időn és történelemen a magyar zsidók minden nemzedékein keresztül, in aeternum, amen? Igaz is, egyszer már választottunk, nem gondoljuk át, őseink már egyszer gondolkoztak száz éve, nem kell azt túlzásba vinni. Ezek a figurák nem zsidó nemzetiségükről mondtak le, zsidó hitükről is, zsidóságukról általában, asszimilánsok. Őket zsidónak, bármely "zsidó" út követőjének megtenni csak etnikai alapon lehet, amivel Ungvári vádol másokat. Nádas Péter és a zsidó vallás irányába történő elköteleződés, hehe! Ez aztán az elegáns csúsztatás. Mintha ők a hitközséget választották volna a nemzetiségi perspektívával szemben.
"Jogos a kérdés, vajon a magyarországi zsidóság többségének kirtása felülírhatta-e az eredeti megállapodást. Még ha erre igennek válaszolnánk is, s dőrén hinnők, hogy egyezségek egyáltalán felülírhatók, a kisebbségi választást ez sem igazolná. Aki a magyar állampolgárságát megtartotta, s ez az egyetlen állampolgársága, úgy se oka, se joga megtagadni azt, hogy ma a többséggel tart". Ízlelgessük kicsit. A kisebbségnek nincs joga megtagadni, hogy a többséggel tartson. Szerzője Hegedűs Lóránt? Semjén Zsolt? Ó, nem, a liberális értelmiségi mainstream színe-virága van ezen az állásponton. Vagy lemondasz az állampolgárságodról és húzol anyádba, Izraelbe vagy kussolsz és parírozol.
Ha elfogadjuk, hogy az asszimillációt szerződésnek, megállapodásnak fogjuk fel, mint Ungvári, akkor ki és mi tiltja meg, hogy felülbíráljuk egyes passzusait vagy az egészet? Ungvári nem hallott még szerződésbontásról? Ungvári vajh nem tudja, hogy az összes többi nemzeti kisebbség tagjai is magyar állampolgárok? Hogy a két kérdésnek semmi köze egymáshoz? Kultúrnemzet és államnemzet közti distinkcióról?
"Magyarországon azonban soha nem volt kisebbésgi zsidó kultúra" Ungvári, úgy tűnik, kultúra alatt kizárólag elitkultúrát ért és nagyjából azt mondja, hogy Patai József és Szabolcsi Lajos rossz költők voltak. Csakhogy ettől még van népi kultúra, melyet néprajzosok, kultúrantropológusok kutatni is szoktak, aminek egyik eminens és ismert darabja, mondjuk a Szól a kakas már. Nem Ignotus vagy Nádas Péter szerzette. " A kisebbségi zsidónak sem utódja, sem boldog őse". Pedig voltak bizony még a magaskultúrában is disszimilációpárti szerzők, Pap Károly például. Ungváritól megtudhatjuk ugyan, hogy "egy túlélő közösséget azzal fosztani meg történelmétől, hogy árvának nyilvánítják: hullagyalázás". Csak remélni tudom, hogy 72 éves dédapám, amikor a magyar csendőrök beterelték az Auschwitz felé tartó marhavagonba a magyar parlament által meghozott zsidótörvények után, nem érezte magát a gázkamráig egy pillanatra sem árvának, hogyan moshatnám ki különben a szigorú erkölcsű Ungvárinál. Nem nyilvánítja "a" magyar zsidók közsségét senki semminek, a kezdeményezéseel saját közösségi identitásukat választják meg az aláírók. "A" magyar zsidó közösséget nem minősítik semminek, Ungvári továbbra is annak tartja magát, aminek akarja, ebben őt senki nem akadályozza, ellenkezőleg, ő szeretné ezt másoknak megtiltani. Különben pedig a disszimilációpárti Pap károly szintén a soá áldozata. Álláspontja azért, gondolom, hullagyalázás. Hogy ezek után micsoda Ungvári álláspontja, moralizáló inszinuációja, azt, úgy hiszem, csak bárdolatlanul tudom elmondani, az ilyesmi pedig nem illik a jeles szerző fennköltségéhez.