Vári György - Szombatblogger
A blogon megjelenő vélemények nem feltétlenül esnek egybe a szerkesztőség álláspontjával.
Blogot is biztos bemutatkozással szokás kezdeni. Kedves naplóm, kedves egybegyűltek! Vári György, tanár, szakállas, kellemetlen, a kákán is csomót kereső, félszeg, suta, harsány, önbizalomhiányos, szentimentális, lefogyóban lévő neoblogger, aki szenvedélyesen hisz a felvilágosodásnak abban a babonájában, hogy a dologok megbeszélhetőek, hogy igenis el lehet őket nagyjából mondani, érvelni és a vitából megtudunk valamit az igazságról, ami mindig, ha valódi vita zajlik, a beszélgetésben megmutatkozó igazság lesz, nem a feleké, hogy nagyobb ugyan a feleknél, de nélkülük nincsen, ahogy ők sincsenek az igazság nélkül. És ha tán az igazság mégsem derül ki rendesen, akkor valmit egymásról, arról, hogy hogyan lehet a legjobban elférnünk egymás mellett, mit kéne gyorsan elsöpörni, átvinni, félrerakni, behozni, hogy jobb legyen, arról biztos. Magánmorgásaim most picike zsidó közüggyé válnak, "zsidó blogger vagyok", ahogy Bitter Brúnó mondta mindannyiunk Szombatjának hasábjain. Zsidó blogger, heuréka. Ez trendi lesz, amikor majd ki-ki megérkezik élete csúcsára, visszanéz és megnyugodva sóhajtja, kiabálja, megvan. Zsidó blogger vagyok. I have a dream.-sóhajtják majd a művelt zsidó óvodások. To be a jewish blogger. Szabad, nem mondja senki véleményét,, csak a sajátját, nem érdeklik intézmények, nem akar semmit, hivatalt, egzisztenciát, pénzt, paripát,fegyvert, nem hisz és nem remél, okos fejével bólint és szétválaszt és elrendez, ahogy az Örökkévaló tette a világ teremtésekor. A szárazföldet a vizektől, a fényt a sötéttől,a nappalt az éjszakától. Folytatja a Kökörcsin utca tízből a világ teremtését, mert az sosincs készen és aligha véletlenül lett beléteremtve a a neozsidó neoblogger és a Kökörcsin utca tíz. Mindennek rendelt ideje vagyon-mondja a Prédikátor, rendelt ideje és helye, kezdjünk tehát hozzá.
A Kökörcsin utca tízbe, tíznek, tíz alá be lehet szólni, mindenki mondhatja a magáét és nem kell hozzá más, csak ez a felület.
Magánmorgások.
Tudjátok, nem? Nem kell odafigyelni, mondjanak, amit akarnak, úgyis mi vagyunk a választott nép. Juszt is, csak hogy a guta megüsse a gojokat. Kit, mikor, mire választootak, nem téma, azért vagyunk kiválasztva, hogya gojoknak, akik mind megérik a pénzüket, rossz legyen. Direkt erre választódtunk ki, így tolt ki velük az Örökkévaló. Másrészt viszont: Nem mondod, hogy így, kipában akarsz kimenni az utcára? Jól megvernek, meg is fogod érdemelni, minek kell provokálni. Kihívóan viselkedni, ugrálni. Lehetünk csendben útálkozva, félve, bizalmatlanul is választott nép, nem? Akkor is mi vagyunk a jobbak, ezért is útálnak bennünket. De ezt csak így itthon, magunk között. Ez a férfi/nő a tévében, ez is unsere, khm, szintén zenész. ( Azt soha nem lehet mondani, hogy zsidó). A nóbel-díjasok közül így kábé mindenki, érted. Meg Hollywoodban. Ugyanezt az antiszemiták úgy mondják különben, hogy megszállták a médiát. És ha, mondjuk majd egy zsidó fiúhoz mész hozzá, akkor az nem fog lezsidózni. A gojnál mit lehessen tudni. Legyen csak minden unsere, persze, ne nyíltan, hanem suttyomban. Nicht vor dem kind. Unsere, szintén zenész, érted, kacsintás, para, eufemizmus, kivagyiság. És zavar. Szokták mondani, amikor szóba kerül? Nekem aztán semi bajom a zsidókkal, de télleg, érted, nálam ez nem téma, egyáltalán nem érdekel, úgy neveltek, hogy csak az a fontos, ki milyen ember, csak ember legyen, a zsidó meg ezek, az nem fontos. Nem érdekli, leszarja, zavartan, kényszeresen, megállíthatatlanul beszél arról, hogy nem érdekli, nem, egyáltalán. És akkor azt kéne nyilván mondani, hogy nem mondod, tényleg, hát ez valami egészen különleges, azt akarod mondani, hogy te EKKORA HUMANISTA VAGY, hihhhhetttetlen, nyilván, lelkendezni kéne e páratlan morális gesztuson, hogy őt nem érdekli, csak ember legyen, olyan büszkék rá az emberek, mintha ez nem a minimum lenne, hanem valami páratlan erkölcsi hőstett. Valamiért errefelé úgy tetszik, hogy az. És majd erről szeretnék beszélni meg Komoróczy Gézáról és Seres Attiláról, kisebbségról, vallásról, intézményekről és gondolatokról, parákról és terápiáról, enyémről, tiédről, mert a mi, a magyar zsidók nem eleve vagyunk közösség az idegekben remegő ősi bánat okán, hanem majd a beszélgetésben válunk újra és újra azzá. Azt hiszem, erősen túlbeszéltem.
Hahó!
Eddig 15 komment érkezett
(
)
-
1. Szegő János
2006. 06. 25. 16:58 -
2. Hanna
2006. 06. 27. 8:16A stabil véleményt felépített, azt ismételgető és kérdésekkel alig megzavarható értelmiségéről azért más is eszembe jutott:))) De egyébként tényleg hülyék, virágozzon minden virág, nemzetiségi mozgalom pedig rulez, a baba mellett én is jiddisül fogok tanulni.
sziasztok -
3. Bíró Zoltán
2007. 01. 05. 14:56Ajánlom figyelmükbe az alábbi cikket: www.grain.hu/holo.htm
Részlet a cikkből:
Mi lehet a szadista pornó ipar célja azzal, hogy napjainkban megkínzott
nők fényképei mellé, több mint 60 éve megkínzott zsidók fényképeit
helyezik el? A szadista pornót bemutató honlapokat azért nézik beteg lelkű
férfiak, mert élvezik az ilyen látványt! Úgy gondolom, hogy ezek az
emberek élvezettel bámulják, a zsidók, megalázását, megkínzását,
meggyilkolását bemutató képeket is! Véleményem szerint a szadista pornó
ipar ezzel azt sugallja, hogy ha napjainkban törvényes embereket
megkínozni, akkor törvényes volt a régmúlt időkben is! Tehát a holokauszt
is helyes dolog volt! Véleményem szerint egyes politikai erők a szadista
pornó ipart használják fel szélsőséges nézeteik széleskörű
népszerűsítésére! Véleményem szerint a zsidóság számára a holokauszt
tagadása mellet az jelenti az igazi veszély, hogy egyesek megpróbálják a
zsidók megkínzását élvezetes dolognak bemutatni!
Kérem segítsenek: sajnos hiába küldök folyamatosan tiltakozó emailokat
országgyűlési képviselőknek (eddig 100 nak) Csak hárman nyilatkoztak
pozitívan. Amely teljesen felháborít!
Üdv: Bíró Zoltán -
4. sotko
2007. 08. 14. 19:56Nem tudom miért kell minden zsidónak blog ? Nem inkább gázkamrára kéne öszpontosittani?
-
5. nagylevin
2007. 08. 14. 20:41Hm, kedves náci barátom. Gusztus dolga. Nem kétlem, hogy a magad részéről mindent el fogsz követni ezügyben, ami - beírásodból ítélve ibolyaszerénynek tűnő- képességeidből telik. Sajnos, ha az ember képtelen bármit is építeni, bármi használhatót kitalálni és bármit hozzátenni a világhoz, akkor lelkében kicsírázhatik a tömeggyilkosság oly hő vágya, amit Te tűnsz átélni, persze, nem szükségszerű, nem minden tehetségtelen niemand kíván tömeggyilkossá lenni. Sanyarú lelkiállapot lehet a tiéd, de ennek ellenére, sajnos, sehogy sem tudom átérezni.
-
6. Charlie
2007. 08. 16. 14:35Drága Barátom, Sotko,
ha Gyuri barátunk a gázkamrára összpontosítana, akkor vélhetően holokosztipari ténykedéssel vádolnád meg.
Legnagyobb tisztelőid egyike:
Charlie
-
7. Batharon
2007. 08. 30. 23:33Üdv!
Teljesen mindegy, hogy ki hova tartozik vallásilag, illetve származását tekintve.
Az mutattja ki milyen ember, hogy mennyire lehet értellmesen elbeszélgetni vele!
Az is teljesen mindegy szinte, hogy valakinek hány diplomája van, mert a diploma tudást ad nem pedig intelligenciát!
Zsidó vagy goj egyre megy ostoba emberek mindenhol vannak!
Mondjuk ha utánanéznék, hogy a nagy magyarkodók családfájában hány őse volt zsidó, és különböző nezetiségű, na de mind 1...Ennyit a nagy magyarkodókról!
Amúgy meg minden kulturának megvannak az értékei és inkább azokkal kéne foglalkozni nem pedig azzal hogy ki hova tartozik, és hogy melyik magasabb rendű a másiknál.
Az meg tipikus emberi dolog, hogy amit nem ismer az átlagember attól tart és amitől tart azt támadja is, sajnos, de ez szinte minden kulturára igaz ami az europaitól kicsit is különbözik.Az európai ember is túl demagóg ahhoz, hogy tolerálja azt amit nem ért.Sajnos a hülyeség ellen nincs orvosság... -
8. Taschlee
2007. 08. 31. 23:21Üdvözlet!Tegnap este a tv-ben figyeltem fel az oldalra.Előre is elnézést,ha a hozzászólás nem kapcsolódik szervesen az aktuális témákhoz,de felmerült bennem egy kérdés,amelyben-azt gondolom-egy zsidó származású embernél nincs kompetensebb..Konkrétan arra volnék kiváncsi,hogy a jóérzésű zsidókat nem zavarja e azon szűk,haszonelvű,anyagias csoport,amely média és politikabeli pozicióját kihasználva holokauszt cimén a saját halottaik lelkével és emlékével kereskedik,súlyosan visszaélve a kegyelet,a gyász és a tisztelet fogalmával?
-
9. nagylevin
2007. 09. 01. 20:49Tisztelt Taschlee!
De hát a rendes nemzsidókat nem zavarja, hogy vannak tisztességtelen és anyagias nemzsidók? Bizots zavarja őket, engem is zavar, a tisztességtelen zsidók is zavarnak, de nem érnek nagyobb személyi felelősséget irántuk, mint a tisztességtelen nemzsidókért. Általábsn nem gondolom, hogy van értelme a tisztességtelenség etnikai karakterét keresni. Azokat, akik kereskednek a holocausttal, megvetem és utálom, erről talál itt egy pár bejegyzést (ld például: A Mazsihisz kreatív, nem reklám, csak kérdezte). De nem tudom és nem vagyok benne biztos, hogy ugyanazokra gondolunk-e.
Üdvözli:
Vári György -
10. Charlie
2007. 09. 01. 23:31Engem azért érdekelne, hogy Taschlee mit is ért ezen a mondaton: "a saját halottaik lelkével és emlékével kereskedik,súlyosan visszaélve a kegyelet,a gyász és a tisztelet fogalmával".
-
11. Taschlee
2007. 09. 02. 10:40Kedves Levin! A becstelenek mindenütt megvetendők,ez kétségtelen.Azonban lehet,hogy rosszul tettem fel a kérdést.Arra gondoltam(és ezt nyilván jó sokan antiszemitizmusnak aposztrofálják majd),hogy a holokauszt állandó napirenden tartása a médiában egy idő után ugyanolyan visszatetszést vált ki belőlem,akár az ágáló,bosszúszomjas 56-os trottyok halálhörgése mindenféle nemzeti fórumon...Nagyapám 56-ban halt meg,lelőtték a Kossuth téren.Nem vágyom rá,hogy mindennap erről halljak,nem akarok érte pénzt kapni,nem kell tőlem és apámtól mindennap bocsánatot kérni.Azt gondolom(kedves Charlie),ha ezzel üzletelnék és mindennap ezt sulykolnám azoknak,akik nem érintettek benne. pont az veszne el,ami a lényeg.A nagyapám egy aranyröggé válna,amit hurcolnék jobbra-balra:ki mennyit ad érte?Ez független az etnikai identitástól.
-
12. nagylevin
2007. 09. 02. 11:04Kedves Taschlee!
Én azt gondolom, ez nem mennyiségi kérdés. Addig, amíg a magyar társadalom nem érzi át ezt a veszteséget sajátjaként, Auschwitzot a legnagyobb magyar temetőként, akkori választásainak tévútnak bizonyulását, addig el kell mondani, sokszor. Nem azért, hogy ártatlan emberek személyükben szégyelljék magukat, hanem azért, hogy tisztába jöjjünk azzal, mi történt. Úgy, ahogy azt Bibó Istávn szorgalmazta. Sokat kell, nagyon sokat kell beszélnünk veszteségeinkről, 56-ról is, arról a csodáról, ami itt történt, a reménytelen, mindennek ellenére meglévő bátorság ésszabadságvágycsodájáról, Nagy Imre végső tsztességéről, Bibóról, aki a Parlamentben várta a Vörös Hadsereget, Angyal Istvánról, aki már kivégzése előtt azt írta, ne sirassatok minket, éljetek és örüljetek az életnek, a pesti srácokról (Déry azt írta, a suhanc név máról szent előttem) és ami egységes magyar ügy volt, magyar zsidó ügy is. Soha nem értettem ezt a szembeállítást. A holokauszt kapcsán sokan úgy érzik, hogy noha még csak tizenéve beszélünk róla, máris rengeteg. Miért kéne ezt méricskélni? Attól félnie annak, aki beszél, hogy mindjárt megunják gyásza közben és már megint, újból neki kell szégyellnie magát, hogy a közösség, amelyikből elvitték és ahová visszatért, megtagadja tőle élete alkonyán, hogy azonosuljon a fájdalmaival. Mindenki beszéljen -minél többet - fájdalmairól, halottairól, a megelőző borzalmas század itózatos csapásairól, amelyek ezt a szegény és frusztrációiból eredő rossz választásai miatt is szenvedő országot sújtják. Én az 56-os felkelők tönkrement életét, melynek középpontjában az a másfél hét áll, amíg fontosak lehettek és lehetőséget kaptak a hősiességre, az autentikus életre, szintén nagyobb türelemmel kezelném. Ön a feldolgozás egy másik módját választotta, én a beszéd és a közös gyász híve vagyok. És a kényszermunka után jár a kárpótlás, minden ilyesmi után jár és nem old meg semmit, nem támaszt fel senkit, de erre irigykedni, ezt harácsolásnak beállítani igazán méltatlan volna. Szóval én a gyász és az ünnep, a kollektív, nemzeti katarzis híve vagyok, a nemzeti tudat folytonos alakításáé, mert így válunk, az emlékezet közösségében újra és újra azzá a közösséggé, amit úgy hívnak: magyar nemzet.
Üdvözlettel! -
13. nagylevin
2007. 09. 02. 12:17Kedves Batharon!
Köszi, hogy leírtad tiszta, becsületes gondolataidat.
-
14. Charlie
2007. 09. 02. 23:48Kedves Taschlee,
szerintem keversz két dolgot, az egyik az emlékezés (ide tartoznak a belső zsidó soámegemlékezések ill. az állami holokauszt emléknap) és a kártérítések. Az első sikere függ a) a gyászoló közösség gyászmunkájától, b) az egész magyar társadalom empátiaképességétől (részben iskolai alkalom lévén: a fölkészülést végző pedagógusok rátermettségétől). A második sikere függ a törvénytelenségeket elkövető állam (Harmadik Birodalom, Magyar Királyság) és utódállamaik (NSZK, Magyar Köztársaság) anyagi tehervállalásától és jó szándékától, de ha minden optimális is, akkor sem lehet teljes, hiszen az elpusztított életek visszadhatatlanok és megfizethetetlenek. A németek, akik az elhurcoltak rabszolgamunkájából vagy élő kísérleti alanyként, mondjuk ki: kísérleti állatként alkalmazásából (Bayer és társai) milliárdos bevételekhez jutottak, e bevételek egy töredékét fizették, és részben fizetik vissza zömében életjáradékként azon keveseknek, akik túlélték a vészkorszakot és abban a helyzetben is vannak, hogy igazolni tudják az érintettségüket. A magyar kárrendezésről pedig annyit, hogy amikor az Antall-kormány elhatározta a Soá magyar áldozatainak kárrendezését (mint ismeretes először a kommunizmus áldozatainak kárrendezéséről hoztak törvényeket), akkor a magyar zsidóság jeles képviselői, ismervén az állam és a társadalom teljesítőképességét, kérték, hogy ne terheljék a túlélőket (zömükben 80 év felettieket) az érintettség és a veszteség igazolásával óhatatlanul együtt járó emlékezés traumával, azaz az állam álljon el a szándékától. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a magyar állam legföljebb filléreket képes fizetni kioltott és félbetört életekért. A kárpótláshoz nemes érzülettől vezérelve a magyar állam ragaszkodott, nem pedig azok, akik legyilkolt családtagjaikért két pár cipő árát kapták úgymond cserébe.
-
15. ganjagym
2007. 10. 25. 22:15elnézést, megkésve reagálok,és ezen a gépen e reflektálni kívánti utolsó sorokat nem tudom előhívni.DE TÉLLEG A BESZÉLGETÉSBEN VÁLUNK ÚJRA AZZÁ.pardon a nagybetűért,de ez a szöveg olyan jól esett.. ( s nemcsak "az idegekben remegő ősi bánat okán")nu, köszönöm
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az e-mailcímet kötelező megadni, de az oldalon nem jelenik meg. A bejegyzés elküldéséhez - spamszűrés céljából - az ellenőrző kódot is be kell gépelni a végén.
Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam-jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Kedves Gyuri!
Nagyon várom további morgolódásaidat és méginkább örömeidet! Igazán napsütötte sáv lenne megtalálni egy nem-negatív, azaz traumák által körülhatárolt identitást; és nem is egy fundamentalista, torz azonosságtudatot, hanem valami olyasmit, amiről Te is beszélsz. Hogy a beszélgetés nyílt terében, amelyben maximum a hermeneutikai igény lehet radikális, amennyiben a Másik és így az én megértésére is törekszik, józanul is lehet vitatkozni szenvedélyes dolgokról!
János